Magda nem egy átlagos nő, ezt még azok is észreveszik rajta, akik nem fogékonyak az emberi kisugárzás értelmezésére. Csillog a szeme. De pont úgy, ahogyan csak attól csilloghat, hogy belül minden apró kis kocka a helyén van. Mielőtt azonban irigykedni kezdenénk, Magda elárulja, hogy ahhoz, hogy minden kocka a helyére kerüljön, egy egész világot kellett atomjaira robbantania. De hát ez ment magától, csak az építkezés… na azon kellett dolgozni és kell is a mai napig.
„ Az, hogy illúzióban élünk, a saját magunk gyártotta valóságban, inkább tény, mint hit kérdése. Az én illúzióm nyolc évig szilárdan és megkérdőjelezhetetlenül létezett, de ma már azt gondolom, hogy olyan szemellenzőm lehetett, mint a lovaknak. Egyébként szerettem, kényelmes volt és biztonságos. Persze, ha mélyen magamba néztem, hiányzott valami, de kinek nem, mindig ezzel nyugtattam magam.”
